- Halló, itt Öblös Kálmán! Érdeklődnék, hogy mikorra szállítják ki a televíziót amit hitelre vásároltam önöknél? (kacsint Margitra és feljebb húzza a kék mackóját)
- Halló, itt a Tüzép! (és gondolatban elmondta ugyanezt rétorománul is, csak úgy, diliből)
- Halló! (megkocogtatja a telefont) Mit szórakoznak már megint? Tessék kiszállni a vonalból! (fingik egy öblöset)
- Te vagy az, drága Kálmánom? (kérdezte Juhász Jácint hangján Juhász Jácint)
- Én vagyok persze! Te meghaltál már nem? AKkor mit keresel a vonalban? (hátrafordul és a mögötte ácsorgó vadidegennek mondja) ...az unokámék szeretik a lepcsánkát!
- A kuzinom viszont hónaljrákot kapott tőle kilencszáznyolcvanháromban (feleli, de már nem volt biztos abban, hogy....)
- (Kálmán felfelé néz és figyeli a lefelé zuhanó páncélszekrényt) Esni fog! (mondja)
- Kálmánbizsergést érzek az alsó részemen (dúdolta az ismert slágert a páncélszekrény)
- (egy teljesen rózsaszínű nő érkezik) Kérem adja át a fülkét msának is! Más is szeretne szórakozni! (leveszi a bugyiját és tejet iszik belőle)
- (Kálmán enrgikusan fingik, amitől szarba szökkenek a petúniák a környék erkélyein)
- (ekkor veszik észre, hogy egy teljesen kihalt réten vannak, közeledik a német megszállás, Rommel összeszedi a széthagyott játékait)
- Hogy az a gereblyeképű prómajom! (mosolygott torka szakdtából Kálmán, és közben feltalálta a "világ legfontosabb dolgát")
- Adjál enni! (kiáltotta Rommel aki akkora volt mint egy óvodás, közben a Hindenburggal megérkezett Margit)
- Talán "kérek szépen", nem? (vonta kérdőre Margit, de már tudta, hogy ezzel elárulta érzéseit. Lélekben felkészült a bablevesre)
- (Kálmán cigarettára gyújtott, közben teljesen pucér volt és kacsintgatott a kicsi Rommelre) Margit adjál enni ennek a szegény kis embernek...Pistikémre emlékeztet! (mondta és körbenézett mert halvány fingja sem volt róla hogyan kerülnek ezek a szereplők a környékre)
- (a szereplők körbenéztek, mert halvány fingjuk sem volt, hogy kerül Kálmán a környékre. Kálmánnak viszont nem volt halvány a fingja, ezt be is bizonyította ildomosan.
- (Rommel egyre idegesebb lett, játéktelefonján Göbbelst próbálta hívni hasztalan. Két gyanús egyén érkezett a tisztásra) Jónapot! (kiáltotta Kálmán) Hogy kerülnek maguk ide? Mindjárt esni fog! Mutatott a lassan lángra kapó Hindenburgra. Rommel ledobta a sapkáját és teleszarta)
- Kéne egy kis hettyempitty! (Ennél okosabb nem jutott eszébe Kálmánnak... nem csak most... sosem...)
- (a két idegen közül az egyik idegesen cigizett, a másik egyfolytában a "Zsenília" szólt ordibálta) CSENDET! (ordította Rommel és nagyon kicsinek érezte magát Kálmán ölében)
- Tepertőleves... (Margit tudta, hogy a kocka el van vetve)
- (Kálmán nyugtatgatta a kis Rommelt aki szopni akart) Hozzad azt a levest mer kilyukad a herém! (fordult Margithoz, az idegenek közelebb jöttek)
- Lyukas herét! Lyukas herét! (kiabálta az egyre nagyobbra duzzadó visszapillantó)
- Én ezt maximálisan sikeresnek értékelem! (mondta hirtelen a cigiző idegen) JAFFA SZÖRP! (ordította magán kívül a másik, Rommel sírni kezdett és a szopást követelte)
